| Gibraltár
Az ókori görögök nevezték el Herakles oszlopainak a Gibraltár és a Hacho-hegyet, úgy tekintették, hogy ezek az "oszlopok " jelzik a bejárható világ végét, ezen túl már csak víz van.
E nézet külön érdekessége, hogy a föníciai hajósok már a görögök előtt átkeltek a szoroson, sőt a part közelében hajózva egészen Britanniáig eljutottak. A rómaiak Calpeként emlegették a szorost, a mai Gibraltár nevet az araboktól kapta: a Dzsebel el-Tárik ('Tárik hegye') egy Tárik nevű hadvezér emlékét őrzi a mai napig. Ő volt az, aki 711-ben itt kelt át seregi élén Európába, majd legyőzte a gótokat és hatalma jelképeként egy erődítményt építtetett a sziklán. Az erőd és az afrikai partokon szemben található két helyőrség (Ceuta és Melilla) a reconquista során a spanyolok kezére került1462-ben, a "legkatolikusabb" király hatalmát, birodalmát védte a délről jövő támadások ellen. Az erődítményt sokáig bevehetetlennek tartották, ám a spanyol örökösödési háborúban, 1704-ben George Rooke brit admirális három napig tartó ostrom után el tudta foglalni.
Angol kézben
A háborút lezáró utrechti békében (1713) a spanyol uralkodó lemondott a területről a brit korona javára. A spanyolok nehezen nyugodtak bele e veszteségbe, ezért többször is megpróbálták visszafoglalni, ám a vállalkozások rendre kudarcba fulladtak, így 1830 óta brit koronagyarmatként szerepel. Stratégiai jelentősége a Szuezi-csatorna megnyitása után (1869) tovább nőtt, hiszen a keleti területek, a kelet-afrikai és a dél, dél-kelet ázsiai brit gyarmatok felé irányuló kereskedelem ezen a szoroson is áthaladt. Mindkét világháború során fontos ellenőrző pontként szerepelt az erőd, a II. világháborúban az oly kiemelt szerepet játszó tengeralattjárók mozgásának kontrollálásában játszott szerepet a gibraltári haditengerészeti és légi támaszpont. 1942-ben az amerikai és a brit erők innen keltek át Észak-Afrikába, hogy Rommel seregeit kiszorítsák a kontinensről.
1963-ban a Franco által irányított Spanyolország az ENSZ elé terjesztett egy javaslatot a térség hovatartozásának felülvizsgálatáról, de az e tárgyban 1967-ben kiírt népszavazáson a lakosság 95%-a a brit fennhatóság mellett foglalt állást. Ezen az eredményen Franco annyira feldühödött, hogy lezáratta a spanyol - gibraltári határt, amit csak Spanyolország 1982-es Európai Közösséghez való csatlakozása után nyitottak meg újra. A spanyolok nem mondtak le a mai napig sem Gibraltár megszerzéséről, a Tony Blair vezette angol kormány pedig hajlandó tárgyalni a terület ellenőrzésének megosztásáról. A viták végső rendeződésére még alighanem várni kell, de fontos, hogy két NATO és EU-szövetséges állam között zajlik ez a huzavona, amibe még a helyi lakosok is beleszólhatnak egy népszavazás formájában
Stratégiailag ez nagyon fontos hely már évszázadok óta, mert látni róla Afrika partjait, a Földközi tengert és az óceánt is. Érthető tehát, hogy a Spanyolok annyira szeretnék magukénak, hogy 13 éven át nem engedték a szárazföldi határátkelést és most is hosszú a sor és van igazi útlevél ellenőrzés is, ami igencsak meglepő, ha az ember Hegyeshalom után úgy lépi át egymás után az európai országok határát, hogy észre sem veszi. Az is alátámasztja, hogy mennyire fontos ez a szikla, hogy haditengerészeti és légi támaszpontot is tart itt fenn Nagy-Britannia.
A nemzetközi légiforgalmat sem engedik, ezért csak Londonból jöhetnek repülők, hiszen az belföldinek számít. Olyan pici viszont a hely, hogy amikor leszáll egy gép, addig piros lámpát kapnak az autók és gyalogosok, mert a repteret átszeli a város főútvonala, szóval elég szokatlan az egész. Külön felhívják a figyelmet, hogy ne dobjanak el szemetet a gyalogosok és az autósok a kifutópályákon, hiszen ez légi tragédiához vezethet és kérik, hogy csak a fehérrel jelölt sávban közlekedjenek és igyekezzenek, hogy minél hamarabb átérjenek a túloldalra.
Afrikai igények
A térség másik válságtényezője az afrikai területen található spanyol fennhatóság alatt álló Ceuta, Melilla és a Petrezselyem-szigetek sorsa. A két helyőrség fölötti spanyol fennhatóság jelképesen e szigetre is vonatkozott, bár neve a nemzetközi szerződésekben ritkán szerepelt. A napóleoni háborúk idején az angolok szerezték meg avval az indokkal, hogy a francia-spanyol veszély ellen meg kell védeniük Gibraltárt. Ehhez az akcióhoz a marokkói szultán "belegyezését" is megszerezték. A háborút lezáró béke azonban nem említi a sziget nevét, sorsát nem rendezték. 1956-ban Marokkónak először francia ellenőrzés alatt álló területe, majd Franco húzódozása miatt némi késéssel a spanyol része lett spanyol - francia protektorátusból önálló állam, és ekkor maradt a Gibraltárral szemben található, spanyolok lakta két kikötő: Ceuta és Melilla spanyol kézen. A marokkói partoktól néhány méterre található kecskék lakta Petrezselyem-sziget (nevét az ott termő vadpetrezselyemről kapta) hovatartozása kérdésében azóta sincs írásos megállapodás, bár mint napjaink eseményei mutatják mindkét fél magáénak vallja ezt a legfeljebb stratégiai és presztízsszempontból fontos néhány sziklát. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
